A lábujjbirkózás, mint sportág

A lábujj-szkander az angolok által kreált sportág, ami 1970-ben alakult meg. A furcsa sportot Wettonban, egy kocsmában tartották meg először, így ez a hagyomány szállt tovább a sportág előtti tisztelgés végett. A játék születésének a körülményei kiemelték azt is, hogy a lábujjbirkózás azért is alakult meg, mert az angolok szerettek volna egy olyan sportot megalkotni, amely csak az övék és a legeslegjobbak is benne. A világbajnokságokkal is rendelkező furcsa sportra azonban, fogadásokat még nem lehet kötni, legalábbis a pepebet.com által még nem.

A 70-es évek után a sportág közel 20 évet szünetelt, ami annak tudható be, hogy egy 1977-es mérkőzésen egy kanadai vitte el a prímet, így az angolok kételkedni kezdtek a tudásukban. Ennek köszönhetően csak 1994-ben indult hódító útjára ismét a sportág. A Ye Olde Royal Oak kocsma akkori tulajdonosa elhatározta, hogy visszahozza a versenyszellemet a kocsmáján keresztül, ami a számításai szerint, még a forgalmat is megnöveli. Egy táblát ragadva feljegyezte a lábujj-szkander szabályait és kezdetét is vették a mérkőzések. Innentől datálhatóak a világbajnokságok is, amik során a versenyzők a meztelen lábfejeikkel veszik fel a harcot az ellenféllel, hogy megcsavarják a versenytársak lábujjait a győzelem eléréséhez.

A sportágat mindkét nem űzi, a megmérettetések száma pedig, az évek alatt korlátozódott és csak évi szinten tartanak nyilvános eseményt. Ezzel is a sportág megalakulása előtt igyekeznek tisztelegni a játékosok. A nem mindennapi szkanderezések sorozatát az anyaországon belül, még mindig Wettonban rendezik meg, a Ye Olde Royal Oak nevet viselő kocsmában. Az évi egy küzdőnapon a nők és a férfiak külön csapatban mérkőznek, így az erőviszonyok is úgy oszlanak el, mint más átlagos sportágnál. A nyertesek, minden esetben egy évre szóló fagylalt ajándékcsomagot nyernek, aminek az ízvilágát ki is tudják választani. Az angol játék hivatalos szponzora éppen ezért, egy nagy nevű amerikai fagylaltcég, akik örömmel teljesítik a nagy mennyiségekre éhező érdeklődök ellátását.

A lábujjbirkózást Angliában nagyon komolyan veszik, ami abban is megmutatkozik, hogy 1997-ben meg is próbálkoztak azzal, hogy olimpiai számként tekintsenek a sportra. A szervezők óhaját azonban, a  Nemzetközi Olimpiai Bizottság elutasította. Maga a játék igen érdekes formában zajlik, amihez társul egy nem mindennapi küzdőtér. Az azonos nemű játékosok egymással szembe ülnek, majd a mezítláb lévő lábukat felhelyezik a talp formájú épített terepre. A szabályok szerint, a saroknak a saját térfelületen kell maradnia. A kezdő pozíció úgy néz ki, hogy a két játékos lábfeje össze van kulcsolva a nagylábujj által és mindkét játékosnak a másik lába a levegőben lóg. A bíró, ha mindent szabályosnak ítél meg, akkor elkiáltja magát és kezdetét is veszi a harc. A láblógatós, harcolós percekben mindkét játékosnak figyelnie kell a másik lábát is, hiszen ha idő előtt leteszik a levegőből vagy a könnyítés eszközeként akarják használni, akkor automatikus a kizárás is. 

A világbajnokság kieséses rendszer szerint zajlik, a mérkőzésekből 2 kör van legtöbbször, de ha döntetlen az állás, akkor van lehetőség egy 3. meccsre is. Mint minden versenynél itt is tilos a különféle doppingszerek fogyasztása, de az alkohol és a cigaretta az engedélyezve van a verseny alatt is. A játék akkor ér véget, ha valamelyik játékosnak a lábfeje hozzáér a játéktér valamelyik külső falához. A játékot világszerte játszák, így az angolok után az ausztrálok, kanadaiak és az amerikaiak járnak az élen, hazai játékosról eddig, még nincsenek adatok. A furcsa sport, a játékosok szerint igazán üdítő kikapcsolódás és remek közösségépítő tevékenység is egyben.