Sosem kínos iskolába járni!

6-7 évesen elkezdjük az általános iskolát, majd nyolcadikban elballagunk. Gimnáziumba vagy szakközépiskolába kezdünk járni, amit legkésőbb 18 évesen befejezünk. Ha úgy döntünk, egyetemre megyünk, ez vagy azonnal, vagy 1-2 év kihagyás után meg is történik. Ekkor már 20 éves az ember, és természetesen attól függ, milyen szakot választ magának, de minimum három évet felsőoktatásban tölt.

De mi van akkor, ha valaki az évek során több tantárgyból megbukik vagy halaszt egy-két félévet? Ha a szaktársaink, akikkel együtt kezdtük az egyetemet, posztolják közösségi oldalukra a diplomás fotóikat, minket elkezd mardosni a lelkiismeret furdalás és a szorongás. Persze mindenki máshogy kezeli a különböző helyzeteket, de sokan vannak, akik mások sikerét látva, még jobban elkeserednek.

Ez persze nem csak egyetemi oktatásra lehet, igaz. Megbuktál az érettségi előtti évben és úgy érzed, mindenki kinevet és kibeszél a hátad mögött?  Nincs értelme szomorkodni.

Ha attól tartunk, elrepülnek az évek, és 25 év felett már ciki lesz iskolába járni, ezt sürgősen gondoljuk át újra. Attól még, hogy valaki később kezdi a szakmát vagy az egyetemet, egyáltalán nem buta. A legfontosabb, hogy előre tekintsünk, és saját magunkra koncentráljunk, ne mások rosszalló megjegyzéseire, vagy sikereire. Irigykedéssel nem jutunk előrébb saját életünkben, karrierünkben, sőt azzal sem, ha folyton társainkra figyelünk.

Ha mégis olyan időszakba kerülünk, hogy úgy érezzük körülöttünk mindenki sikeres, egyre több velünk egy idős társunk ér el különböző célokat, míg mi egy helyben toporgunk, akkor erre próbáljuk motivációként tekinteni.

Több olyan sikeres ember él a földön, aki később végezte el az iskolát, mint ami a „megszokott” lett volna. Sőt olyan is akad, aki család és gyerekek mellett vágott bele a tanulásba. Ráadásul ma már számos lehetőség közül választhatunk, hogy hogyan szeretnénk tanulni, ott van például a levelezős oktatás vagy esti iskolák. Elkeseredésnek tehát nincs helye, a legfontosabb, hogy merjünk álmodni, és csak ez lebegjen a szemünk előtt!